– Ide kellett bezsúfolnom az életem egy részét – mutat körbe az apró, úgy 13-15 négyzetméteres szobában Faludi Zoltán. – A napi szinten használatos dolgok másik részét a Suzukimba pakoltam be, a holmim nagy része, benne a szülői-családi örökség pedig ott maradt a Buzsáki utcai ház belső szobájában lepecsételve. Elvileg május negyedikén és huszadikán mehetek el érte, ha akkor nem viszem el őket, az új tulajdonos közölte, mindent kidobnak.

A 64 esztendős, nyugdíjas kaposvári tanárt a múlt hét közepén lakoltatták ki, miután nem tudta fizetni a kétezres évek első felében felvett hárommilliós hitelének törlesztő részleteit. Adóssága bőven átlépte a tízmillió forintot, s a bank végül árverésre bocsátotta ingatlanát. A ház az internetes aukción végül 4,1 millióért kelt el, s állítja, hárommillió ment a pénzintézetnek, a maradékot pedig felemésztette az eljárás. Melynek végére múlt hét közepén tett pontot a végrehajtó, amikor az új tulajdonos és két rendőr kíséretében kilakoltatta a nyugdíjasként ma is tanító férfit. Aki azóta a kaposvári Eötvös iskola kollégiumának egyik szobájában húzza meg magát Horváth Zoltánnak, az intézmény igazgatójának köszönhetően.

– Napi 2400 forintba kerül a szoba, úgy tudom Horváth Zoli fizeti – jegyzi meg Faludi Zoltán –, s ezt nem várhatom el tőle időtlen időkig, azaz két héten belül mennem kellene. Akadt barátom, aki felajánlotta, költözzek hozzá, de nem akarok senki nyakán élősködni.

Megoldást jelenthet egy önkormányzati lakás is, s jelenleg úgy tűnik, városi bérleménybe költözhet az élelmiszeripari középiskola hajdani pedagógusa. Akinek tragédiája hallatán rengeteg egykori ismerős, ismeretlen, barát és tanítvány jelentkezett, hogy segítene, köztük Virth Balázs, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok mellúszó, Gyurta Dániel egyik edzője is. Az úszótréner Faludi Zoltán tanár úrnak segítsünk címmel hozott létre csoportot a legnagyobb közösségi oldalon, s a hétvégén fel is kereste egykori tanárát.
– Sajnos, csak későn, a kilakoltatás után tudtam meg, milyen gondokkal küzd – állítja Virth Balázs, aki a teljes banki és végrehajtási dokumentációt lefénymásolva utazott vissza a fővárosba, hátha segíteni tud az ügyben. – Megteszem, amit tudok, de jellemző a tanár úrra, hogy pénzt nem fogadott el.

Pedig hatmillióval még mindig tartozik, csakhogy már semmit sem vehetnek el tőle, így is élete végéig nyögni fogja a részleteket.
– A házamat már úgysem kapom vissza, s nem is ezért álltam a nyilvánosság elé – jelenti ki Faludi Zoltán. – Sokkal inkább, hogy felhívjam a figyelmet, mekkora bajba kerülhetnek emberek akár önhibájukon kívül is, s ha nem kapnak külső segítséget, egész életüket elveszítheti egyik napról a másikra. Mert ha velem, akit azért sokan ismernek a megyeszékhelyen, ez megtörténhetett, el lehet képzelni, milyen esélye van sok idős és szegény embernek. A napokban megkerestek a Nemzetközi Jogsegélyszolgálattól, s azt állították, a kilakoltatási moratórium feloldása óta háromszáz öngyilkosság történt az országban…

A nyugdíjas pedagógus szerint a jelenlegi törvények nem alkalmasak, hogy megvédjék a rászorulókat: annak idején ő is felajánlotta lakását a Nemzeti Eszközkezelőnek, a bank is hozzájárult, hogy így oldja meg a problémát, két hónappal később a végrehajtó mégis leállíttatta a folyamatot.
– Csak utána kell nézni a papíroknak, s kiderül, szervezett csoport áll az ilyen lakásvásárlások mögött – fejtegeti. – Komoly hálózat épült ki, ügyvédek, végrehajtók, adóhivatali dolgozók is benne vannak, s óriási pénzeket keresnek. Úgy tudom, a házamat már el is adták közel kilencmillióért, azaz vagy ötmilliót kerestek rajta.
A nyugdíjas, öt évvel ezelőtt egy stroke-on is átesett tanárt két éve akarták először kiköltöztetni, saját bevallása szerint drasztikus eszközökkel próbálták rábírni, hagyja el otthonát.

– Konkrétan halálosan megfenyegettek – meséli –, de az ügyvédem azt mondta, nyugodjak meg, találunk megoldást. Egy éve több politikusnak és hivatali főembernek is levelet írtam, ők is azzal hitegettek, nem juthatok erre a sorsra. Aztán tessék… Pedig még az utolsó pillanatban is reménykedtem, a kilakoltatási végzés után beadtam egy kérvényt, s befizettem 15 ezer forint illetéket, hogy halasztást kapjak, a törvény szerint ugyanis a betegségem miatt fél év járna. Persze elutasították. Aztán miután kidobtak a házamból, kaptam egy papírt, hogy fellebbezhetek…
Tovább nem tudja folytatni, elsírja magát, kell egy kis idő, míg megnyugszik.

– Hatvannégy éves vagyok, sohasem bántottam senkit, negyven évet ledolgoztam, s ma is kijárok tanítani a csökölyi iskolába hetente négyszer – jegyzi meg. – És azt kell megérnem, hogy gumibotos rendőrök egrecíroztatnak az otthonomban… Illetve, hogy egy hivatalnok, akinek beadtam a papírjaimat, hogy beteg vagyok, s ezért lenne szükségem még egy kis időre, csak annyit mondjon: ez szociális probléma… Pedig szerintem sokkal inkább emberi kérdés. Csak hát a mai világban az ember már mit sem számít…

Ennek ellenére Faludi Zoltán bízik benne, ha nem is teljesen, de valamilyen szinten rendeződik az élete. Jelen állás szerint kaphat önkormányzati bérlakást – emellett több falusi polgármester is felajánlotta segítségét, akadt, aki még a költöztetést is ingyen vállalta volna –, igaz, azt nem tudja, hogyan viszi oda például kertes házhoz szokott macskáit. Melyek egyelőre ott maradtak a Buzsáki utcában.
– Naponta kétszer-háromszor kimegyek hozzájuk – lágyul el a tekintete –, s nagyon szeretném megtartani őket. Az akváriumomat átvállalta egy barátom, a kutyám pedig amikor stroke-ot kaptam, nem sokkal később elpusztult, szerencsére nem érte meg a kilakoltatást. Nézzen körül – mutat ismét körbe az apró szobában –, hogyan hoznám ide? Olyan, mintha osztálykiránduláson lennék. Csak akkor mindig tudtam, két-három nap múlva otthon leszek. Most viszont: a hazamegyek szó számomra elveszítette az értelmét…

 

FORRÁS: http://www.sonline.hu/somogy/kozelet/elet-a-kilakoltatas-utan-mar-el-is-adhattak-a-kaposvari-tanar-hazat-662623